Mint egy táj

Koreográfia: Pataky Klári
Táncolják: Bot Ádám, Bujdosó Anna, Széki Zsófia 

Fényterv: Vajda Máté
Zenei munkatárs: Gergely Attila

Zenei szerkesztő: Hámor József

Dramaturg: Kompár Valéria

A produkció szakmai partnere a Nemzeti Táncszínház.Támogatók: EMMI, Műhely Alapítvány, Tango Factory, Inversedance Társulat, IZP, Duda Éva Társulat

Külön köszönet: Ősz Hajnalka, Hámor József


A világ, ami körülvesz. A kor, amelyben élek.Körülöttem az emberek.
Épp, mint egy táj...
Hegyek, völgyek, folyók, tavak, sivatagok, sűrű erdők, kopár fennsíkok, sötét árkok… 
Vajon elmagányosít bennünket a kor, amiben élünk?...mikor lett ennyire harsány, zajos, űzött, individualista, fogyasztói, felcserélhető, és gyermeteg?

“Ezen a vidéken nincsen ölelés, de még csak intim érintés sem. Tűpontos harcok, amelyek telibe találják a világot, amiben élünk. Az általunk kialakított tájat, benne a mindenkivel harcoló testlelkekkel.

Nem kell nagy agyafúrtság az előadás megértéséhez, visz magával ez a megérintően lehangoló kép. Pataky Klára megmutatta, hogy annak a bizonyos X generációnak is van hozzáfűznivalója mindahhoz, amiben élünk.”

 

Török Ákos: Ökölbe szorult a keze Pataky Klárinak (Port.hu)

 

Bemutató: 2019. január 22. Bethlen Téri Színház

___________________________________________________________________

Függőleges pillanat

 

Koreográfia: Pataky Klári

Táncolják: Bujdosó Anna, Bot Ádám, Maday Tímea Kinga, Takács László

Fényterv: Vajda Máté

Produkciós menedzser: Gyurics-Gelb Eszter

Támogatók: EMMI, NKA, Műhely Alapítvány, Sín Kulturális Központ, Tango Factory,

Bemutató: 2017. december 6., Bethlen Téri Színház

A függőleges pillanat egy kiragadott szelete a létnek, belesűrítve kirobbani kész világunk őrült káosza, száguldása, bizonytalansága, kiszolgáltatottsága.

Hosszú, elnyúló, testtelen, mozdulatlan és kitörésre kész, jelenidejű és több annál. 

Most épp mint egy táj… 

A darab címét Nemes Nagy Ágnes: Gejzír című versében található sorok ihlették.

 

____________________________________________________________________________

 

Elfelejti, belebotlik…

Koreográfia: Pataky Klári

Táncolják: Dányi Viktória, Nagy Csilla, Temesvári Zsófia

Dramaturg: Kompár Valéria

Fényterv: Szirtes Attila

Produkciós menedzser: Gyurics-Gelb Eszter

Támogatók: EMMI, NKA, Műhely Alapítvány, Sín Kulturális Központ, Tango Factory

Bemutató: 2017. február 15., Bethlen Téri Színház

„Eltörik, összeragaszt, szétpattan, újraforraszt. Generációk folyama, milliárdnyi élet. Az egyik az enyém. Elfelejti, belebotlik, elfelejti, belebotlik, elfelejti, belebotlik… Élet. Nem verseny.”

Pataky Klári meg mesélni tud úgy, hogy a mesében nem történik semmi, és hallgatva mégsem lankad a figyelmünk, tud koreografálni úgy, hogy alig mozdulatai is felnagyulva jelentőséget nyernek, és tud ábrázolni úgy, hogy egyszerre mindent elmond egyről, háromról, mindről… Nőről, emberről, banálisról, nagyszerűről. Mindezt vég nélkül teszi: úgy kezdi el, mintha el sem kezdené, és befejezi anélkül, hogy a végére érne. Nekem jelenleg kb. ez a kortárs művészet.” - Kutszegi Csaba, Tanckritika.hu

 

WE LIVE HAPPILY

 

Koreográfia: Pataky Klári

Táncolják: Bot Ádám, Maday Tímea Kinga, Sebők Cintia, Simon Renáta

Fényterv: Szirtes Attila

Dramaturg: Laboda Kornél

Támogatók: EMMI, NKA, Műhely Alapítvány, Sín Kulturális Központ

Bemutató: 2016. február 13.

 

"Pataky Klára munkái a kortárs tánc különleges színfoltjai: finom mozdulatai önmagukban lefordíthatatlan, mégis tűpontos lélekrezdülések. Összetéveszthetetlen koreográfiái minden színpadi akrobatika és tánctechnikai megfeszülés nélkül mutatják be azt a részünket, amit talán nem is lehet és nem is érdemes szavakra fordítani."- Török Ákos: Táncol boldog, boldogtalan, We live happily,szinhaz.net

___________________

JEGYZETEK

Koreográfus: Pataky Klári

Előadók: Bot Ádám, Bárány Péter, Maday Tímea Kinga, Sebők Cintia, Simon Renáta

Fénytervező: Szirtes Attila

Támogatók: EMMI, Műhely Alapítvány, Sín Kulturális Központ

Bemutató: 2014. december 6., Bethlen Téri Színház

Az előadás egy általános helyzetkép, hangulatjelentés a máról. A darab a tánc nyelvén próbál reflektálni az itt és most világára.

"Pataky táncjegyzeteiben úgyszólván hézagmentes mozgásanyagot kreált, centire és másodpercre kidolgozva a koreográfiát, amelyben folyamatos szerep jut az önmagukban akár értelmezhetetlen gesztusoknak is, ám ez az aprólékosan dúsított szövet szólamokra bontva, kánonszerűen ismételve, vagy sokfelé tördelt repetitív alakzataiban nagyon kemény csipkével szolgál." Péter Márta – Egy kortárs jegyzetei, tánckritika.hu 

_______________________________

CSendÉLET

Koreográfia: Pataky Klári

Táncolják: Maday Tímea Kinga, Hámor József, Jellinek György

Fénytervező: Dézsi Kata

Zene: montázs

Támogatók: EMMI, NKA, Műhely Alapítvány, Sín Kulturális Központ

Bemutató: 2014. február 13.  Átrium-Film Színház

A koreográfia a csendéletek formai és tartalmi elemeit alapul véve rajzol vázlatot mai életünkről, három táncos segítségével, abból kiindulva, hogy életünk, környezetünk, kapcsolataink felfogható úgyis, mint egy gyönyörű csendélet, amely kívülről ragyog, ám belül már a rothadás állapotában leledzik.

Akárcsak a festményeken ábrázolt csendéletekben, itt is központi szereppel bír a múlandóság, az elmúlás, az élet törékenysége, az érzékszervek (látás, hallás, szaglás, tapintás), stb… hangsúlyos kiemelése. A jellegzetes csendélet- attribútumok végigkísérik a darabot.

"Sokféle színház van, és még annál is több. Van olyan színház, ami esztétika és morális kellemmel simogat – megbillenhet a világ, Coca-colát mérhetnek pepsis palackokban, de te, te jó helyen vagy, rendben vagy, üzeni –, és van olyan, ami az arcodba fröccsenti a mocskodat, hogy azt sem tudhatod biztosan, enned vagy innod illene. Pataky Klára mindig is mestere volt a lélek (az utóbbi években elsősorban a női lélek) finommozgásainak, onnan születtek a munkái, ahol a legintimebb gondolatok, vágyak, álmok és félelmek finom fodrokat vetnek a testeken.

 

A CsendÉlet most még tovább merészkedik, a lelkek biológiája mögé, egy képzeletbeli eredet irányába néz, oda, ahol az ember nőként és férfiként már adott, de találkozásuk még csak lehetőség. Az anatómus kíméletlen pontosságával mutatja a mélységet, miközben a művész érzékenységével megóv attól, hogy az visszanézzen ránk.

 

A CsendÉlet ereje éppen abban van, hogy olvassuk bár szerelmi viszonyként, Férfi és Nő eredendő kapcsolatának megfenekléseként, vagy – túl a nemeken – egy az embereket egymásra borzoló világ poéziseként, nem csupán a hiányt ismerhetjük fel magunk körül és önmagunkban, de a kiút energiáit is képes közvetíteni." Súlyos éden – CSENDÉLET - 7ÓRA7 – Török Ákos, kritika

 

ÉN HAIKU

Koreográfia: Pataky Klári

Táncolja: Egyed Beáta

Animáció/video/grafika: Massih Parsaie

Fényterv: Dézsi Kata

Dramaturg: Sirokay Bori

Operatőrök: Mayer Bernadette, Becsey Kristóf, Táborosi András

Fotó: Kasza Gábor

Támogatók: EMMI, NKA, Sín Kulturális Központ,

Külön köszönet: Tóth Réka, Monojlovits Eszter

Az élő közvetítés helyszíne: Átrium Film-Színház, 2012. november 20.

“A haiku nem csupán 17 szótag, hanem egy pillanat.”

A koreográfia tömör, kvázi tánc-haikuk láncolata az emberről. A kiindulási pont a haikut jellemző eszközök, úgymint mértékletesség, tárgyilagosság, feszesség, tömörség. “A haiku megfigyelés, látás, hallás. Megidézik azt is, amit szavakban nem lehet kifejezni. Annak a művészete, ami nincs.” A darab a haikukra jellemző “éppen akkor, éppen úgy, éppen ott” pillanat megragadására törekszik, ötvözve a táncot és a vizualitást.

A koreográfia kifejezetten internetes, élő közvetítésre készült.

 

MIT TUDJÁTOK TI

Koreográfia: Pataky Klári

Táncolják: Arany Virág, Egyed Beáta, Kántor Katalin, Nagy Csilla, Gergye Krisztián, Drávucz Petra, Barabás Béla, Novák Gábor

Jelmezterv: Szeibert Katalin 

fényterv: Payer Ferenc

video: Massih Parsaie

Támogatók: NEFMI, NKA, Sín Kulturális Központ, MMS-Mozdulatművészeti Stúdió, Nováki Orsolya,

Bemutató: 2011. december 18., Merlin Színház

Az egész koreográfia egy hatalmas interjú: az életről, a vágyakról, az álmokról, az emlékekről. A darab szlogenje: "akarsz róla beszélni?" - végigkíséri az egész estet. Csupán egyetlen szóban kell válaszolni minden táncosnak, amely szó összesűrít egy - egy életet, egy - egy sorsot.  A darab az elmúlás, a felejtés, az emlékezés témakörét kutatja, amelyhez Karády Katalin nosztalgikus dalai teremtenek zenei hátteret. 

"A jelentés szempontjából a jelmez, a díszlet is jelzésértékű. A táncosnők fekete, könnyű ruhában lengedeznek, a háttérben pedig egy csipkekoporsó látható, melynek anyaga visszaköszön a szoknyákban is. Nagyon szép az a metaforikus egység, amelyet a fekete csipke képzettársításai sugallnak. A Karády dalok felcsendülése mintha a művésznő szomorú életútjának szimbólumává tenné ezt a nőies anyagot. Figyelemreméltó az, ahogyan a Karády életanyag megjelenik Pataky Klárinál: tuljadonképpen áltradíciót hoz létre, ugyanis megidézi a kor hangulatát, de rögtön túl is lép rajta, továbbgondolja, gúnyolja, elidegeníti azt.

 

Csak az utolsó percben derül fény rá, hogy az eredeti kérdés így hangzott: „ Ti mit mondanátok, ha egyetlen szóban kellene összefoglalni az életetek?”. Ez a fajta felfedés a végén, evidens, mégis bravúrosnak ható csattanó, okos dramaturgiai fogás. ( Megjegyzem, az viszont kár, hogy a cím értelmére ezúttal sem világít rá.) Az utolsó szó jogán viszont átértékelődnek a látottak, az alkotó utólag teremt vele középpontot művének. Jó ez a csavar, tudatos, meggondolt rendezőre vall. Jó az az ellentétes irányú fokozás is, amely egyre túlzóbb gesztusokkal fullad bele saját teátralitásába, jó, hogy a táncosok felkészültek, szépek és profik, a koreográfia jól szervezett, a refrénnek szánt ismétlések, ritmikus gondolatismétléseket adnak a darabnak, ezáltal versszerű, dalszerű lesz. Jó, hogy megidéződik a Világháború is. ( A mikrofon ütögetése mint puskaropogás, vagy ahogy egymás után fekszenek a szereplők a koporsóba mint tömegsírba.) Kevesen tudnak ilyen nehéz témáról a megfelelő hangon beszélni.” - Viola Szandra, Táncélet.hu

 

AHOL AZ ÁLMOKAT FOGLYUL EJTETTÉK

Koreográfia: Pataky Klári

Koreográfus asszisztens: Dányi Viktória

Táncolják: Bocsi Eszter, Arany Virág, Egyed Beáta, Fülöp László, Kelemen Krisztián

Fényterv: Szirtes Attila

Jelmezterv: Opra Szabó Zsófia

Támogatók:NKA,  OKM, SíN Kulturális Központ, Műhely Alapítvány.

Bemutató: 2010. szeptember 27., Trafó Kortárs Művészetek Háza

A Steve Reich: Music for 18 musicians című zeneművére készített darab alapvetően a tiszta tánc oldaláról kísérelte meg megragadni a darab témáját, vagyis az életünk - vagy akár álmaink - során bennünket végigkísérő kvázi "foglyul ejtett" álmokat. A darab a zenemű sodrását követve ragad ki egy - egy pillanatképet, ha úgy tetszik egy-egy álmot. Egy egész élet elrohan előttünk (természetesen absztrahálva) a 65 perc alatt, amelyet keretes szerkezettel (ezzel is a zenét követve) egy fiatal majd a végén egy idősebb hölgy megjelenése tesz egyértelművé. 

 

FELHŐMAN

koreográfia: Pataky Klári

Táncolják: Dányi Viktória, Egyed Beáta, Kántor Katalin, Mikó Dávid, Szász Dániel

jelmezterv: Nagy Viktória

fényterv: Szirtes Attila

konzultáns: Lóky Tamás

Bemutató: 2010. február. MU Színház 

Felhőman a mi emberünk. Relatíve hős. Mi ugyan nem szeretnénk annak látni, Ő azonban szeretné magát annak érezni. Persze, ha képes volna ezzel felhagyni, már-már hajlunk rá, hogy mi is annak tartsuk. Egyszóval Felhőman bajban van. Legalábbis egyesek szerint. És ezt ugyancsak egyesek nem nézhetik tétlenül. Felhőman útnak indul. Utazása az élet lehetséges és elmulasztott állomásain keresztül vezet.

P.S. Első a látlelet, de több szem többet lát: segítségül hívjuk a nyilvánosságot. Hajrá Felhőman!

 

"Pataky Klára koreográfiájának címszereplője nem létezik. Pontosabban annak a szemet és elmét vakító művilágnak a teremtménye, amely körülveszi a ma emberét, a ma nőjét. Reklám (az előadásban KELÁRM), divat, a magazinok életvezetési tanácsai. Felhőman bárki lehetne, akire ráhúzzuk a vattafejet.

Az előadás címe már önmagában sokat elárul a figuráról és magáról a jelenségről: a „felhő” mellé a „man” társul, a magyar nyelvtől való idegenségével és fellengzősségével. Így Felhőman (Szász Dániel), aki a koreográfia nagy részében felhőfeje alatt láthatatlan marad, a Batman, Spiderman és Superman sorba illeszkedik. Nézzük, miféle természetfeletti képességekkel rendelkezik, és kiknek az érdekében használja őket: Felhőman lényegében tükör, annak a nőnek a média által eltorzított személyiségét tükrözi vissza, aki benne akarja látni a tökéletes társat. Tehát nem ment meg semmitől, legfeljebb szembesít, de ennek az előadásban legkevésbé sem pozitív a kicsengése. Természetfölötti képessége azonban igenis van: olyan elérhetetlenül tökéletes, ahogyan azt a reklámok és divatlapok sugallják. Pontosabban: ahogyan azt a nő a férfira vetíti, majd a felhőfej szertefoszlása után csalódik a valódi arcban. Pataky Klári koreográfiájának valós hőse a Kántor Kata által életre keltett nőfigura. Zöld ruhájában a kezdeti káoszban megejtően természetes, mind a jelenléte, mind a mozgása, később, miután beszippantotta a marketing, már ő maga gerjeszti a káoszt. Felhőman először szinte láthatatlanul van jelen: széken ülve kuksol a kívül-belül állapotában, hiszen egyrészt a történéseken kívül marad, másrészt belül van, mert ő maga a színen látható világ egyik kreálmánya.

 

Az előadás három további szereplője (Dányi Viktória, Egyed Beáta, Mikó Dávid) afféle celebvilágbeli mitológiai karként kíséri az eseményeket. Megjelenésükben és kísérőzenéjükben egyszerre van jelen az archaikus és a modern, a barokk és a dzsessz hangulata, előbbi a forma, utóbbi az improvizáció szintjén. A görög tragédiákból Pataky Klári koreográfiájába „időutaztatott” kar különféle módokon kíséri az eseményeket: cinikusan kommentál, ördögi Cupidóként irányítja egymáshoz a szereplőket, vagy – utalva a Felhőmanek és az efféle kapcsolatok relativitására – tagjai időnként szerepet cserélnek a pár egyik-másik tagjával. Jelenlétüket gyakran kíséri a falra vetített KELÁRM felirat (a „reklám” szó betűinek felcserélésével született betűsor), ami szintén a médiazagyvalék dekódolhatatlanságára utal: a fejekbe ömlesztett, agyakat átmosó áram csupán hatáskeltő eszköz, de nincs semmi értelme, elemei (és szereplői) felcserélhetőek. " 

Halász Glória, Színház folyóirat

 

VALAMI TÖRTÉN(E)T

Akoreográfia aKözép- Európa Táncszínház 20. évfordulója alkalmából,  felkérésérekészült.

Koreográfia: Pataky Klári

Jelmezterv:Szeibert Katalin

Fényterv: Szirtes Attila 

Táncolják: a KET táncosai: Asztalos Dóra, Hargitai Mariann, Katonka Zoltán, Kiss Róbert, Major László, Palcsó Nóra

 

Bemutató: 2009., Trafó Kortárs Művészetek Háza

 

 

Valami biztosan történt velem valamikor…

A történet szereplői megszállottan keresik azt a fordulópontot, amikor valaminek történnie kellett. De minek…? Van e egyáltalán ilyen fordulópont? ….és aki hátranéz sóbálvánnyá válik?

“Mint Pataky több korábbi darabját, a Valami történ(e)t szerkezetét is a filmes vágástechnika és a zenei szerkesztés jellemzi, zenei választása (zeneszerzői: Henryk Góreczki és Michael Galasso) lenyűgöző. „A történet szereplői megszállottan keresik azt a fordulópontot, amikor valaminek történnie kellett. De minek? Van-e egyáltalán ilyen fordulópont?" - olvashatjuk az előadás színlapján. A darab kettős címe utal a folytonosságra, amely a szereplők életét jellemzi - s amit nemes egyszerűséggel életnek nevezünk - s arra a diszpozícióra, amellyel saját életü(n)khöz viszonyulnak/viszonyulunk. Mintha a táncosok klasszikus, egyszerű vonalvezetésű fekete-fehér ruhája is azt az érzelmi zűrt akarná ellenpontozni (vagy kompenzálni), ami a szereplők lelkének mélyén lapul. Miközben arra is utal, hogy mind ilyenek vagyunk.

Pataky történetébe tehát in medias res kapcsolódunk be, a szereplők saját, érzelmekkel telített életüket élik, melyben vannak töréspontok és továbblépések, a közöttük lévő viszonyok pedig folyamatosan átalakulnak és rendeződnek. Valami mindig történik. A párok variálódnak, olykor van, aki egyedül marad, míg mások hármasban folytatják. Finom érintkezések alakulnak ki a táncosok között, a karok könnyed hullámzása egy-egy beburkoló, óvó, magába záró mozdulatba megy át. A nők olykor padlóra kerülnek, a férfiak körbeszaglásszák, vagy felhúzzák őket, néha mást választanak.

Ebbe az egymásba csimpaszkodó, olykor hoppon maradó, mégis légies világba ordítanak bele egyszer csak a szájak. A táncosok teste hiába beszél a fényben, az igazságot a hangjuk mondja ki a sötétben. Furcsa felállás egy táncszínházi darabban - Frenáktól, Fehér Ferenctől már „megszoktuk"- meglepő, kissé zavarbaejtő keménység ez Pataky Kláritól” – Barta Edit, Féltev őrzött érzelmek, Ellenfény Online

 

BASTA COSÍ!

Koreográfia: Pataky Klári

Táncolják: Arany Virág, Dányi Viktória, Grecsó Zoltán

Jelmezterv: Nagy Viktória

Fényterv: Szirtes Attila

Asszisztens: Nagy Csilla

Bemutató: 2008. december 19., Mu Színház

 

NAGYON JÓL VAGYOK, LSZI NE KERESS!

Koreográfia:Pataky Klári

Táncolják: Arany Virág, Dányi Viktória, Domokos Flóra,  Kántor Katalin, Tonhaizer Tünde

Jelmezterv: Szeibert Katalin

Fényterv: Szirtes Attila

Smink: Károlyi Balázs

Bemutató: 2007. Tivoli Színház

A koreográfia 2008-ban Lában Rudolf díjban részesült.

"Pataky Klári legújabb koreográfiájának szlenges, sms-es címe vallomásos, intim hangulatú produkció befogadására állítja rá a nézőt. A könnyed pillanatokkal csipkézett, amúgy pedig nagyon is drámai munka, alkotójának művészi érzékét a lélek sötét és napsütötte oldalaihoz már számos munkájában bizonyította. A térben egyetlen pad, újra és újra összekucorodó szereplőkkel: a fényváltások izgalmas játékával, kísérteties, pajkos suttogással-pusmogással kísért történetben ismerjük meg az öt – de érzékelhetően egyetlen – női karakter sorsát. A puritán szcenika még jobban kiemeli Pataky Klári koreográfiájának bársonyosan finom, most alig-alig villanni hagyott, (ön)ironikus humorát, s a kiválóan kidolgozott koreográfiai anyagot. Mert a Nagyon jól vagyok, lszi ne keress mívesen kibontott, egyedi, és Pataky „legszebb hagyományait” felvonultató táncmű, melyben a legfőbb kifejező erő a mozdulatokban lakozik, akkor is, ha játékosainak színészi eszköztára is igazán figyelemre méltó. Paraky Klári táncosai közt találunk régi, kipróbált társat, s – az ő világában is – újdonászt, tapasztalt, és pályája elején álló táncost egyaránt. Az ötök játéka azonban egységesen jól kitalált és kidolgozott, kockázatos, ám remekül végigvitt. Személyes hangú válságtörténet ez, pergő jelenetekben fogalmazva. Túlélősdit látunk a keserűség, az őrület, a feltápászkodás, a továbblépés vágyának képeivel. Mikor vége, nem csupán a minőségnek örülünk – a játék beszippant ugyanis, megforgat a maga örvényében, s kitesz aztán a finoman a fövenyre." Halász Tamás

PILLANGÓ BALLADA

Koreográfia: Pataky Klári

Táncolja: Nagy Csilla

Jelmezterv: Nagy Viktória

Fényterv: Szirtes Attila

Zene: montázs

Bemutató: 2006. december, Merlin Színház

A Pillangó ballada egy személyes fejlődéstörténet táncban „elmesélve”. A szóló az átalakulás, a kilépés, a változás nehézségének költői képeit sorolja. A játék a ballada műfaját idézi szerkezetében: refrének, ismétlődések, vissza-visszatérő motívumok, elvarratlan szálak díszítik, szövik át. Ki nem mondott gondolatok, el nem mozgott gesztusok fojtogató hiányát érzékelteti alkotója. A koreográfia a folyamatos változásokat s egy személyes történet végét, az elmúlást ragadja meg képeiben.

BOLERO

Koreográfia: Pataky Klári

Táncolják: Domokos Flóra, Kántor Katalin, Nagy Csilla, Rétia Anna, Szabó Csongor, Szász Dániel

Jelmezterv: Nagy Viktória

Fényterv: Szirtes Attila

Bemutató: 2006. Trafó Kortárs Művészetek Háza

MIKOR AZ IDŐ TÖRNI KEZDETT

 

Koreográfia: Pataky Klári

Táncolják: Réta Anna, Szabó Csongor

Jelmezterv: Nagy Viktória

Fényterv: Szirtes Attila

Bemutató: 2005. Merlin Színház

 

 

HULL AZ ELSÁRGULT…

Koreográfia: Pataky Klári

Táncolják: Domokos Flóra, Góbi Rita, Jaross Viktória, Nagy Csilla, Szabó Csongor, Szász Dániel

Dramaturg: Kovács Kristóf

Fény: Vajda Máté

Smink: Károly Balázs

Bemutató: 2004. Merlin Színház

 

A koreográfia 2005-ben a Veszprémi Tánc Fesztiválon a zsűri különdíjában részesült.

Hat kiváló táncos - Góbi Rita, Szabó Csongor, Domokos Flóra, Jaross Viktória, Nagy Csilla, Szász Dániel - bucskázik, csetlik-botlik a színpadon nevetséges pózokba törve magát, fölényes tehetséggel bizonyítva, hogy a test szépsége néha esetlen, nevetséges, darabos is lehet. Pataky Klári mintha külön groteszk mozgásenciklopédiát építene fel táncosai számára, akik egyértelműen élvezik ezeket a szellemes - és meglehetősen nehéz - mozgásparódiákat. Bámulatosak! Ami színpadon zajlik, az inkább test-test elleni küzdelem, mint bármi más, küzdelem a másikért műszempilla-csapkodással, fenyegetéssel, akár csúszás-mászással: egy meglehetősen kisszerű és mégis halálosan fontos harc, melyben a halálosnak hitt szenvedélyre érzelmi zsarolás, kényszerneurotikus tünetek vagy pofon a válasz.(...)”

- Tóth Ágnes Veronika kritikájából - Élet és Irodalom, 2005. január 7.

_________________________________________________________________________

A KATONA TÖRTÉNETE

 

Szereplők:

Katona: Szabó Csongor

Ördög: Szász Dániel

Királykisasszony: Kántor Katalin

Király: Hámor József

Udvarhölgyek: Jaross Viktória, Nagy Csilla

Koreográfia: Pataky Klára

Jelmezterv: Nagy Viktória

Fényterv: Vajda Máté

Zene: Igor Sztravinszkij

Smink: Károlyi Balázs

Bemutató: 2003. Merlin Színház

Igor Stravinsky azonos című zeneművének szvit változatára készített koreográfia.

Nem akar mást, mint elmondani a katona történetét, aki hazafelé tart a háborúból, ám találkozik az ördöggel, s az megkísérti és romlásba taszítja a katonát. A katonának mindene megvolt, volt családja, mátkája, hegedűje, aztán nem marad semmije. Hiába szerez vagyont, hiába nyeri el a királykisasszony kezét, az ördög segítségével (vagy mesterkedésével) szerzett dolgok nem hoznak boldogságot. A pénz, a vagyon, a hatalom, a külsőségek nem boldogítanak. A történet rendhagyó mese, hiszen hiába megy át a katona egyfajta fejlődésen a történet során, hiába ismeri be tévedését, mégis az ördög győzedelmeskedik. Nem lehet határokat büntetlenül átlépni, a tévedések, hibák, árulások nem orvosolhatóak csupán a felismerésükkel.

A koreográfia különös hangsúlyt fektet a zenemű gazdagságának, virtuozitásának az érzékeltetésére. Egyedi mozdulatvilágba helyezve a szereplőket, a zene által is sugallt irónia és humor eszközeit is alkalmazva kívánja bemutatni a katona, illetőleg a könnyen kísértésbe eső ember „meséjét”.

 

 

 

LÉPNI SEM, NÉZNI SEM….

 

Koreográfia: Pataky Klára

Táncolják: Domokos Flóra, Szabó Csongor

Fényterv: Vajda Máté

Bemutató: 2003. Merlin Színház

A duett F. G. Lorca: Találkozás című versének ihletésére született. A koreográfia rövidített változata 2003-ban, az Orkesztika Alapítvány által rendezett Duó táncfesztiválon elnyerte a zsűritől a legjobb duó díját, valamint a közönségdíjat.

Az előadásban a két táncos egy szék körül „keringőzve” meséli el egy reménytelen kapcsolat történetét. A duett felvillantja a találkozást, a vonzalmat, a szenvedélyt, a fájdalmat, a megváltoztathatatlant, követve a Lorca vers keretességét. 

 

Előadások